Az aikido japán eredetű harcművészet, melynek alapítója UESHIBA MORIHEI, akit gyakran O’SENSEI (Nagy Tanító) néven is említenek.
Az aikido igazi budo, elveti a versenyeket, jóval több, mint sport, látásmód, életforma. Ueshiba Morihei szavaival:
“A budo nem arra való, hogy a szembenálló felet erő, vagy halálos fegyverek által harcképtelenné tegye. Nem a világ pusztulásba való döntését célozza fegyverek vagy más törvénytelen eszközök által. Az igazi budo az univerzum belső energiáinak rendezésére hív bennünket. Arra, hogy megvédjük a világ békéjét, ugyanakkor mindent megőrizzünk a természetben, a maga eredetiségében. A budo gyakorlása egyenértékű a testben és lélekben való megerősödéssel, az istenségek szeretetével, akik létrehoznak, megőriznek és felnevelnek mindent a természetben.”
Maga az aikido szó három kandzsiból tevődik össze:
ai: egyesülés, harmónia
ki: életerő, energia
do: út, módszer
Természetesen mindhárom karakternek több jelentése is van, amelyek többnyire a fent említettekkel szinonímák.
Az aikido magasabb szinten nagyon hatékony önvédelmi módszer is lehet. Külső szemlélő számára az aikido mozdulatai lágynak tűnhetnek, mivel hiányoznak belőle például a karatéra jellemző erős, koncentrált ütések (az aikdo is használ ütéseket, de ezek inkább a támadó megzavarására, egyensúlyvesztés előidézésére, a helyzeti előny megszerzésére szolgál). Az aikido gyakorló célja egybeolvadni a támadás energiájával, azt elvezetve a támadás energiáját visszafordítani. Szintén hiányoznak az aikidoból a Ju-Jutsura jellemző “halálos” technikák, ezeket Morihei nagymester tudatosan mellőzte, vagy alakította át a saját rendszerében, összhangban az aikido filozófiájával.
Az aikidoban nincsenek direkt támadó technikák, mert célja nem az ellenfél megsemmisítése. Nagyon fontos az aikidoban az ún. központ szerepe, ami fiziológia szinten az ember hasánál, valamivel a köldöke alatt található. Az aikdoka ezt a centrumot használva mozog. Az aikido mozdulatai körkörös jellegűek, még akkor is ha a mozdulat egyenes vonalúnak látszik.
Az aikido alapvetően pusztakezes harcművészet, de edzéseken gyakorolnak (fa)karddal (bokken), illetve bottal (jo). A fegyverek használatával jobban megérthető a mozdulatok lelkülete, és mivel az Alapító maga is gyakorlott volt a kard, bot és lándzsa művészetében, a mozdulatok részben visszavezethetőek a fegyveres technikákra.
AZ AIKIDO ÖT ALAPELVE
Az Alapító tanítása szerint
-
Az Aikido az az ösvény, amely egyesíti a világmindenség összes útját az örökkévalóságig. Az Aikido az Egyetemes Értelem, amely mindent tartalmaz és mindent egyesít.
-
Az Aikdo az az igazság, amelyet a világegyetem tanít, és amelyet alkalmaznunk kell földi életünkben.
-
Az Aikido az az alapelv és az az Út, amely összekapcsolja az emberiséget az egyetemes Tudattal.
-
Az Aikido akkor teljesedik be, amikor minden egyén igazi útját követve eggyé válik a világegyetemmel.
-
Az Aikido az erő és a részvét Útja, amely a végtelen tökéletességhez, és Isten örökké növekvő dicsőségéhez vezet.
A következőkben néhány idézet Szaotome Micugi: Aikodo és a Természet Harmóniája c. könyvéből, amelyek talán közelebb visznek minket az aikido megértéséhez.
“Az Aikido-edzés igazi célja, hogy javíts életminőségeden. Ha erős vagy, és a szőnyegen erőteljesek a technikáid, de a mindennapi életben nem tudsz másokkal érintkezezni gyakorlásod értelmetlen. Ha mindíg menekülsz a stressz elől, nem tudsz erős és nemes szellemet kifejleszteni. Ahogy a szőnyegen tökéletesíted a feszültségre és a nyomásra adott válaszaidat, ugyanúgy tökéletesítsd az az élet feszültségeire adott válaszaidat a másokkal való kapcsolataidban. A szőnyegen nem menekülhetsz el társad támadásai elől. Meg kell tanulnod bizalommal és szabályozotttan szembenézni velük. Ezen az edzésen keresztül meg fogod találni az erőt és a bizalmat ahhoz, hogy urald a konfliktust, amellyel mindennnap szembenézel.”
“A konfliktus tapasztalata nélkül nem ismerhetjük meg a harmóniát sem. Ha ítélkezés nélül szemléljük a konfliktust, akkor az se nem jó se nem rossz. Nem más mint a harmónia ellentéte, egy lépcsőfok a kreativitás irányába. Kérdőre kell vonnunk fogalmainkat, le kell köszörülnünk magunkban a negatív éleket, hogy a negatív küzdőszellem kreatív küzdőszellemmé váljon. Az Aikido-edzések feszültsége és nyomása felszínre hozza és megvilágítja ezt a szellemet, hogy megvizsgálható és tökéletesíthető legyen. Fizikai korlátaink felfedezése arra késztet minket, hogy a konfliktus és a harmónia mélyebb értelméről elmélkedjünk, személyiségünk felett álló, a Teremtőhöz közelebbi tudatossági szintre törekedjünk.”
“A harmónia útja nem könnyű ösvény. Az igzság nem világosítja meg a lusta szellmet. Ez az út kemény munkával, izzadsággal és igazi szenvedéssel teli, mert az ellentéteket meg kell tapasztalni és meg kell érteni. A konfliktusok fizikai tapasztalata megerőltető és csalódással jár.A szellemet a legjobban a harc meríti ki, hogy legyőzze a személyiséget, miközben személyes tökéletesedésre és végeredményben a társadalom jobbítására törekszünk. De az is az Út, amely tele van a kihívások hevességével, és amelyen járva a szellemet a növekedés öröme termékenyíti meg.”
“A tökéletes harmónia mozghásában nem láthatod az erőt, mert nincsen harc. Az egyensúly, az ütem, a tér és a szellemi érintkezés használata dinamikus művészetté válik. A megjelenített kép forradalmi kép: tiszta egyszerű formájú, mégis erős és rugalmas, a körülvveő világot tükrözi. Az aikido a mozgás dinamikus költeménye. A galaxissá kell válnod, és ki kell fejezned a testeddel. Nem utánozhatod az óceán hullámának erejét, magadnak kell az óceánná válnod. Nem szabad csak kis technikákat látnod, hanem a mozgás teljes képét. Ki kell bővítened a kreativításodat, és létre kell hoznod az erő és a valóság képét . Mozgásod költemény. Te vagy a szél, a Nap a hegy; és pontosan te vagy a művészet is.”